Baltimore Orioles

 

Csapatszínek: A fekete és a narancssárga a hivatalos színek, melyeket a baltimorei rigótól kölcsönzött a csapat

Emblémák:

• Sapkaembléma: Fekete alapon egy narancssárga rigó.
• Csapatembléma: Egy baseball pályát szimbolizáló háttér előtt a csapat címerállata, alatta Orioles felirat.

• Kabalafigura: The Bird – a csapat jelképe, a rigó.

 

Milwaukee Brewers

A mai Orioles őse a Milwauke Brewers(Sörfőzők) volt, amely csapatot 1894-ben alapítottak. Ez a csapat az akkori bajnokság alacsonyabb osztályában szerepelt, egészen 1900-ig.

Az 1900-as bajnoki szezon végén a Nemzeti Megállapodás miatt létrejövő Amerikai Ligába került át, ahol a Nyugati csoport két csapatának lett egyike. (A másik csapat a Detroit Tigers volt). Az 1901-es bajnoki szezonban a csapat az utolsó, 8. helyen végzett, 48 győzelmük mellé 89 vereség társult. Mérkőzésiket a Lloyd Street Grounds elnevezésű pályán játszották.

 

St. Louis Browns

Az 1902-es bajnoki szezonnak a csapat már St. Louis-ban vágott neki. Az új városhoz új név is társult, a csapat ekkori elnevezése St. Louis Browns (Barnák). A város ideális volt, hiszen a korábbi csapatot a tulajdonosai Clevelandbe költöztették (Cleveland Spiders), így itt már volt múltja a baseballnak, valamint játékra alkalmas létesítmény, a Sportmans Park is. Első St. Louis-i szezonjában a Browns második helyen végzett. Egészen 1954-ig szerepeltek ebben a városban. 1951-ben Bill Veeck, a Cleveland Indians korábbi tulajdonosa vette meg a Brownst. Veeck szerette volna elérni, hogy a város másik, rivális csapat a (Cardinals) elköltözzön, ezért megpróbálta a szurkolókat átcsábítani többek közt azzal, hogy a jobb Cardinals játékosokat felvásárolta. Amikor a Cardinals tulajdonosát adóvisszaéléssel gyanúsították meg, már mindenki biztosra vette, hogy a Cards megy. A csapatot azonban August Busch, Jr., az Anheuser-Busch söripari cég (többek közt a Budweiser gyártója) vette meg, így Veecknek egyértelművé vált, hogy neki kell menni. A terve ekkor az volt, hogy a csapatot visszaköltözteti Milwaukee-ba, ám a Liga többi csapata ezt nem nézte jó szemmel. Ezután megpróbálta magával vinni a csapatot Baltimore-ba, de ez a terve sem sikerült, viszont a csapat jogai mégiscsak ebbe a városba kerültek, mivel Veeck eladta azt egy Clarence Miles vezette Baltimore-i csoportnak.

 

Baltimore Orioles

Baltimoreban már az 1890-es években is működött az Orioles nevű csapat, ám 1944-ben az akkori Oriole Park leégett, így 10 év baseball szünet állt be a városban. A nevüket a Narancstrupiál nevű madárról (Baltimore Oriole) kapták, a csapat színeiben is ennek a madárnak a színezete köszön vissza. A mai Orioles 1954. április 15-én, egy utcai parádéval indult útjára. A leégett stadion helyett megépült a Memorial Stadion. A stadion avató mérkőzésükön 46 000 néző láthatta, amint megszerzik első győzelmüket a Chicago Withe Sox ellen, 3-1 arányban, és ezzel a tabella élére álltak. A folytatás már korántsem sikerült ilyen fényesen, utolsó hazai bajnoki meccsükön ismét a Chicago White Sox ellen léptek pályára, ám 11-0-ra alulmaradtak. A bajnokság végére aztán 100 vereséget szedtek össze és fényévnyire kerültek a korábbi első helyüktől.

 

A dicsőséges korszak

Igazi változás csak 1966-ban állt be, amikor az Orioles leigazolta Frank Robinsont Cincinnatiből, akiért cserébe Milt Pappast a csapat egyik legjobb dobóját adták. Robinson remek játékának köszönhetően a csapat megnyerte történetének első AL bajnoki címét, majd a bajnokság döntőjében söpréssel (vereség nélkül) intézte el a Los Angeles Dodgers csapatát. Robinson ebben évben AL MVP (Amerikai Liga legjobb játékosa) címet szerzett, ezzel ő lett az első játékos, akinek mindkét ligából sikerült ilyen címet szereznie (a Cincinnati Reds csapatában 1961-ben megszerezte az NL MVP címet). Az MVP cím mellé Robinson bezsebelte a Triple Crown (legjobb ütőátlag, legtöbb hazafutás, legtöbb beütött pont) díjat is. Érthető módon a Reds drukkerek nem nézték jó szemmel ezt a játékos cserét, de igazán akkor tomboltak dühükben, mikor az 1970-es bajnoki döntőben a korábbi sztárjuk által vezetett Orioles pont a Cincinnati Reds ellen gyűjtötte be második bajnoki címét. Ez a játékoscsere később, „a legaránytalanabb csere a baseball történetében” jelzőt kapta, még az 1988-ban készült Baseball Bikák című

film is megemlékezik róla, mikor Suzan Sarandon a bevezető monológjában ezt mondja: „A rossz üzeletek hozzátartoznak a baseballhoz. Ki felejtené el a Frank Robinson, Milt Pappas cserét?”

Az Orioles történetében ezt az 1966-tól 1983-ig tartó korszakot a sikerek éveinek is nevezik, melynek záloga a nagyszerűen működtetett utánpótlás nevelés (farm system). Ezek a tartalék csapatok rengeteg fiatal tehetséget adtak a baseballnak, és vezették sikerre az Oriolest. Ebben az időszakban 3 bajnoki címet (1966, 1970, 1983) és 6 Amerikai Liga bajnoka címet (1966, 1969, 1970, 1971, 1979, 1983) nyertek. 3 játékosuk is MVP (Most Valuable Player) címet nyert (Frank Robinson-1966, Boog Powell-1970, Cal Ripken Jr.-1983), a dobó szekció bezsebelt hat Cy Young díjat (a bajnokság legjobb dobója cím) (Mike Cuellar-1969, Jim Palmer-1973, 1975, 1976, Mike Flanagan-1979, Steve Stone-1980) és 1971-ben 4 dobójuk is 20 győztes mérkőzést tudott elérni ami a 101-61-es győzelem-vereség mutatóhoz segítette a csapatot. A fiatalok beépítését legjobban a megnyert Rookie of the Year (év újonca) címek mutatják, amiből ezen időszak alatt hármat sikerült megnyerni (Al Bumbry-1973, Eddie Murray-1977, Cal Ripken Jr.-1982).

Az 1983-as bajnoki cím után aztán az Orioles elkezd

ett visszaesni. Ennek kiteljesedése 1988-ban következett be, amikor 21 zsinórban elszenvedett vereséggel kezdték a szezont, ami máig Major League rekordnak számító vereségszéria a bajnokság rajtjában. Természetesen a tulajdonosok nem nézték jó szemmel a dolgot és megváltak az akkori edzőtől Cal Ripken Sr.-től, helyére a játékosként rengeteg sikert elért Frank Robinsont nevezték ki. Ezt a szezont már ő sem tudta megmenteni a csapat 54 győzelme mellé 107 vereséget gyűjtött be. Ennek fényében volt igazi szenzáció, hogy 1989-ben a mindenki által már leírt Os majdnem megnyerte a Keleti csoport bajnoki címét, mindössze két győzelmen múlott ez a siker.

 

Az új stadiontól napjainkig

1992-ben hatalmas ünnepség keretében átadták a modern kornak jobban megfelelő új stadiont a Camden Yardot, ahol 1993-ban megrendezték az All Star Game gálát. 1995-ben aztán újra az Oriolestól volt hangos a sajtó, ugyanis Cal Ripken Jr. megdöntötte Lou Gehrig rekordját, aki 2130 mérkőzésen volt megszakítás nélkül a kezdő csapatban. Ripken nagyszerű sorozata 1998. szeptember 20-ig tartott, összesen 2632 mérkőzés került a neve mellé.

A csapat utolsó nagy fellángolása az 1996-os és 1997-es szezonban volt. 1996-ban a csapat, mint legjobb második (wild card) delegálta magát a rájátszásba, ahol a World Series elődöntőjéig jutott, itt a későbbi bajnok New York Yankees ellen veszettek 4-1-re. 1997-ben megnyerték az Amerikai Liga keleti csoportját, a rájátszásban ismét az elődöntőig jutottak, legyőzőjük a Cleveland Indians csapata volt.

1999-ben egy bemutató mérkőzés erejéig Kubába látogatott az Orioles. 1959 óta az első MLB csapat volt, akiknek ez a lehetőség megadatott. A mérkőzést 11 inningben az Orioles nyerte 3-2 arányban, ám a baltimorei visszavágón már Kuba legjobbjai nyertek 10-6 arányban.

1999-től a 2007-es szezonig az Orioles győzelmi mutatója folyamatosan 50% alatti volt, ami a középszerű csapatok jellemzője. Bár többször megpróbáltak nagy neveket vásárolni, soha nem úgy sikerült, ahogy elképzelték. A 2005-ös szezonban 62 napig vezették az Amerikai Liga keleti csoportját, ám majdnem a teljes kezdő csapatuk sérült listára került. Ráadásul Rafael Palmeiro - aki ebben az évben elérte a 3000. ütését és 500. hazafutását karrierje során - dopping tesztje pozitívnak bizonyult és a rekord beállítása után 15 nappal eltiltották a további játéktól. A szezont 42-28-as mutatóval kezdő Orioles a további meccseken 32-60-as mutatót produkált, ennél roszabb eredményt csak a Kansas City Royals csapata tudott felmutatni. 2007-ben egy újabb negatív rekordot állított fel a csapat, augusztus 22-én 30-3 arányban kaptak ki a Texas Rangers ellenében. A 30 kapott pont az elmúlt 110 évben még egyik csapatnak sem sikerült.

 

 

Orioles játékosok a Baseball Hírességek Csarnokában

 

Milwaukee Brewers

• Hugh Duffy

St. Louis Browns

• Jim Bottomley
• Willard Brown
• Jesse Burkett
• Dizzy Dean
• Rick Ferrell
• Goose Goslin
• Rogers Hornsby
• Heinie Manush
• Satchel Paige
• Eddie Plank
• Branch Rickey
• George Sisler
• Bill Veeck
• Rube Waddell
• Bobby Wallace

Baltimore Orioles

• Luis Aparicio
• Reggie Jackson
• George Kell
• Eddie Murray
• Jim Palmer
• Cal Ripken, Jr.
• Robin Roberts
• Brooks Robinson
• Frank Robinson
• Earl Weaver
• Hoyt Wilhelm